Kapcsolatok
Az immár másfél évszázada publikált Magyarország geografiai szótára, azaz Fényes Elek felbecsülhetetlen értékű könyve szerint (1851) Szajla tótokkal vegyes magyar falu Heves megyében, Sirokhoz északra 3/4 mfd., 645 kath. lak. Fája, rétje bõven; gabonája is elég. Az ide való lakosok tót eredetüek, de elmagyarosodtak. F. u. a siroki birtokosok, egy kettõt kivévén. Ut. p. Eger.
Szajla katolikus falu. Napközben Sirok, vagy Pétervására felől közeledve már messziről tekinget felénk a kimagasló harangláb. Ha estefelé érkezik, a vándort jól megvilágított, több kilométerről is remekül észlelhető templom köszönti. Ugyanis csak Isten háza pompázik fényárban, a harang lakosztálya még nem.
Szajlának látszólag nincs megrendítően bőséges történelme. Ám a legenda szerint a határban púposodó kunhalom alatt nyugszik, Attila király.
Az árpád-kor nem hagyott följegyeznivalót kedvenc falunkkal kapcsolatban. A középkor pedig hozta a hazánkban megszokott feudális település alakulatot, a földesurak jöttek, majd mentek, a török, s német, ahol lehetett ágként húzta a szegény népet.
A XIX/XX. század fordulóján komoly tűzvész emésztette el vályogházait, s az új, vagy ismét a régi betelepülők nem hoztak levéltárba kívánkozóan sok mendemondát.
A világháborúk évszázadában szinte minden családból vándoroltak ki a tengeren túlra. Az először csak munkát vállalni szándékozót elcsábította az élhetőbb élet és a több lehetőség, a szebb, jobb világ. Volt, aki Argentínában, aki Kanadában vagy az Egyesült Államokban találta meg először új munkahelyét, majd sokan új hazájukként választották ezen óceán túli országokat.
http://oldwww.uni-miskolc.hu/city/Olvaso/ujholnap/98marcius/oravecz.html
Oravecz Imre (1943-), a falu Kossuth-díjas szülöttje, írója nemcsak rövid lélegzetvételű műveiben, hanem regényeiben, terebélyes verseiben, verstanulmányaiban is szeretettel emlékezik az egykori Szajlára.
"Hej, ha még egyszer át-, végighaladhatnék rajtatok Dregolyba menet!
Ha alám terülne a régi kocsiút, a gyalogút!
Ha helyén volna a Fenyves!
Ha libát őrizne valaki a Keresztnél!
Ha kaszasuhogás hallatszana Szagyiból!
Ha szembe jönne egy szénával megrakott lovaskocsi Kisfüzes felől!
Ha vizet meríthetnék Kiskútban a kiskútból!
Ha kukorica zöldellne Szárazrét-oldalban!
Ha Rozi neném, vagy Csaba nene hajladozna a sorok közt!
Ha búza, árpa, rozs hullámzana Pipis-hegyen!
Ha virágzó lóhere virítana Koponya-tetőn innen!
Ha kosárnak való, kezelt vessző piroslana odaát a völgyben!
Ha az erdő előtt összetalálkoznék Vahalcsik sógorral!
Ha fák alól kiérve megcsapná orromat a földieperillat!
Ha messziről megpillantanám a szőlőnket!
Ha szőlőnkben megvillana anyám fejkendője!
Ha feltámadna az a határ!
Ha várna a katlan!
Ha megvolna minden!
Ha megvolnék én is!"
Ha alám terülne a régi kocsiút, a gyalogút!
Ha helyén volna a Fenyves!
Ha libát őrizne valaki a Keresztnél!
Ha kaszasuhogás hallatszana Szagyiból!
Ha szembe jönne egy szénával megrakott lovaskocsi Kisfüzes felől!
Ha vizet meríthetnék Kiskútban a kiskútból!
Ha kukorica zöldellne Szárazrét-oldalban!
Ha Rozi neném, vagy Csaba nene hajladozna a sorok közt!
Ha búza, árpa, rozs hullámzana Pipis-hegyen!
Ha virágzó lóhere virítana Koponya-tetőn innen!
Ha kosárnak való, kezelt vessző piroslana odaát a völgyben!
Ha az erdő előtt összetalálkoznék Vahalcsik sógorral!
Ha fák alól kiérve megcsapná orromat a földieperillat!
Ha messziről megpillantanám a szőlőnket!
Ha szőlőnkben megvillana anyám fejkendője!
Ha feltámadna az a határ!
Ha várna a katlan!
Ha megvolna minden!
Ha megvolnék én is!"
Szajla mai állapota kissé megtépázott. Bár az utcák, a porták és a működő közintézmények, elsősorban az új telepen, dicséretre méltóan karbantartottak, a község az elmúlás útjára lépett. Iskola már hosszú évek óta nem üzemel, közösségi helyek nem létesülnek, az infrastruktúra szegényes.
Az Önkormányzat sziszifuszi munkája azt jelzi, hogy teljesítő képességének végét járja.
Ezzel azt szeretném kifejezésre jutatni, hogy a valamikor többségben lévők családjában alig születik gyermek. Az utcák jószerivel kihaltak, talán csak a Liget utcai játszótéren van némi mozgás, gyerekzaj, játszadozás, futkározás, foci. Ötven éve bizony rengeteg játszópajtást találtam. A szénapadláson ugráltunk, a páston, az ófaluban fociztunk, a Tarnába ugráltunk, na próbálná azt meg most valaki, konda, csorda, millió állat, lucernás, ajaj, nem is sorolom...
Ma Magyarországon sok falu van hasonló, vagy még ennél is reménytelenebb helyzetben.
Vályi András: Magyar Országnak leírása/3.kötet-1796/
„Szajla. Magyar Heves Várm. földes Urai Báró Orczy, és több Nyári Nemzetségbõl származott Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Terpeshez ész. egy órányira, Siroknak szomszédságában, nagy kopasz hegyek alatt világos helyen; lakosai tót eredetûek, de már Magyarokká változtak; határbéli földgyei jók, réttyei bõvséggel vagynak, miólta Tarna vizének folyása árokba szoríttatott”
Fényes Elek Magyarország geográfiai szótárában még két helyen találkozunk a Szajla tulajdonnévvel:
1. Tisza-Dorogma szócikkből:
…A Tiszán kivül, mellyben hires kecsege-halászatok esnek, emlitést érdemlõ vizek a határban: Kondora, Sulymoter, Teremtó, Kárászos, Keszeges, ez mély és hamis fok, Pélyifok, Pélyi tó, Fejérnád ere, Vizás, Szajla, Kis-Tisza, Holt-Tisza, Herep. A Tiszánál van egy kevéssé hátas hely, az ugynevezett Telken, mintegy 1/2 órányira a helység mostani fekvésétõl. Itt volt hajdan Dorogma helysége, mellyet templomával együtt a Tisza árjai sodrottak el….
2. Terpes c. szócikknél:
„Terpes, magyar falu, Heves v., Szajla mellett: 225 kath. lak. F. u. b. Orczyné, szül. gr. Pejachevich Franciska. Ut. p. Eger.”
(A kép forrása:sirok.plebania.hu)